(1815. december 14-én született Kutasón.)

1841. szept. 14-én megszületett kislánya, Szilárda.
1842-ben második aljegyzőnek választották, 1846-ban már első aljegyzőként tevékenykedett.
Az 1848. évi követválasztásokon nem választották meg második alispánnak, így a főjegyzői állást nyerte el.
Az 1848-as szabadságharcban, mint nemzetőr vett részt.
1866-ban övé lett a megyei esperességi felügyelői állás.
1867-ben, a megyei tisztújításon alispánná választották. Az akkori főispán igyekezett mindent Nógrád javáért tenni, ebben segítette a tisztikar, valamint annak „élén egy ideig Veres Pál alispán, kinek a közgyűléseken előadott tartalmas, részletes alispáni jelentései, melyek azután állandóan gyakorlatban maradtak, élénken megvilágítják, mennyit haladt az időben Nógrád megye közigazgatása, (tanügye, útügye, stb.) a fejlődés terén, a multhoz képest.” .
1868-ban, a koronázás alkalmából Nógrád vármegye küldöttséget állított fel, hogy üdvözöljék a királyi párt és hódolatukat tegyék. A küldöttségbe Veres Pált is beválasztották.
1873-ban, mint alispán járta a falvakat a kolerajárvány idején. Mindenhol ott volt, ahol bátorító szóra, támogatásra szükség volt.
70 éves korában tüdőgyulladást kapott. Az akkor már gyenge szervezetét megviselte a betegség.
1886. május 8-án hunyt el, agyvérzés következtében. Családja 5 napig virrasztott mellette. Koporsója mellett díszőrséget álltak a vármegye huszárjai. A vanyarci családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.