Gyöngyhalász

(1841. szeptember 14-én született Herencsényben.)

Ez azért érdekes, mert a Magyar Asszonyok Lexikonában Kutas szerepel. De helytelenül, ugyanis Andor Csaba felkutatta valódi születési helyét, és hiteles forrást talált rá a béri evangélikus keresztelési anyakönyvben. Szülei Beniczky Hermin és Veres Pál. Gyermekkorát Vanyarcon töltötte, a házaspár egyetlen gyermekeként.

Egyedüli gyermekként szigorú, következetes, de annál is inkább szerető nevelésben nőtt fel. Leánykorát a szabadságharc eszméi, akkori költői hatották át. Mikor Szilárda idősebb lett, Budapestre költöztek (1854), itt folytatódhatott Szilárda szélesebb körű nevelése (tanult magyar irodalmat, nyelvtant; tanult zongorázni, festeni, hímezni, és minden egyebet, amiről a gondos anya úgy látta, jó hatással lesz lányára). 1861. január 2-án férjhez ment Rudnay Józsefhez, és férje birtokára, a messzi Nyitra megyébe, Kisbilicre költöztek. 1863-ban, házasságkötésük után 2 évvel megvalósult Szilárda és szülei vágya. Rudnay édesanyja halála után Váchartyánba költözött feleségével, így Szilárda közelebb került szüleihez. Férjének ezért mindig nagyon hálás volt. 1861. december 17-én megszületett fia, József. Majd Józsefet követte három lány: Ilona 1867-ben, Lenke 1868-ban és Margit 1871-ben. Szilárda nagy gonddal nevelte gyermekeit. Nagy fájdalmukra, egyetlen, szeretett fiuk 19 évesen betegségben meghalt. Hitébe vetett erős bizalma segített átvészelni a számára nehéz csapást. Életét gyermekei nevelésének, az egyesület ügyének szentelte, majd édesanyja halálával annak nyomdokaiba lépett, 1896-ban átvette anyjától a Nőképző Egyesület teendőit, mint alelnök, Teleki Sándorné elnökkel működött együtt. Édesanyja halála után (1896) az egyesület megalakította az első magyarországi leánygimnáziumot, és 1900-ban nyilvánossági joggal megtartották az első érettségi vizsgálatot. Ugyanebben az évben I. Ferencz József az I. osztályú Erzsébet- renddel tüntette ki. 1909-ben meghalt férje. 1915-ben meghalt gróf Teleki Sándorné, teljes hatáskörrel átvette az egyesület adminisztrációs munkáit. 1918-ban megünnepelték az Országos Nőképző Egyesület 50 éves jubileumát, koszorút helyeztek el Veres Pálné Erzsébet- téri szobránál. 1919-ben a vörös diktatúra lefoglalta az Országos Nőképző Egyesület épületét és vagyonát. Hartyáni birtokára vonult vissza összetört lélekkel. 1917-ben befejezte emlékeinek tollba mondását, sajtó alá rendezte, és 1922-ben kiadta. 1924-ben magas korára hivatkozott, lemondott elnöki tisztségéről, de a választmány ezt nem fogadta el, örökös tagnak választották. 1929. július 28-án néhány hónapi gyengélkedés után Vác-Hartyánban örök nyugalomra tért.