Eljátszhatom neked, nem szeretlek,
Neked játszhatom de magamnak nem,
Téged becsaphatlak, átverhetlek.
De a saját szívem nem téveszthetem meg.

Lehet, hogy néha úgy érzem, gyűlöllek,
De aztán százszor átkozom magam érte.
Mert magamat gyűlölöm, magamat bántom,
Amikor rád szórom minden bosszúságom.

De te már ismersz, tudod is talán.
Nem mindennapi egyszerű lányt öleltél kedvedre,
Csábítottál, és sokszor te is bántottál,
De összecsiszolódtunk 15 év során.

Ha megkérdeznéd, mit jelentesz nekem,
Nem kevesebbet, mint az életemet.
Játszadozhatok, de azt nagyon jól tudom,
Nélküled élni nem tudnék és nem is akarok.

Nincs az erő vagy hatalom,
Ami elvehetné tőlem ölelő karod,
Egy dolog választhat el csak tőled,
A halál az, ami ellen nem versenyezhetek.

A többi jöhet, legyőzöm, bármi is legyen,
Nem vehet el tőlem senki sem,
Erőt adsz, hatalmat, vasakaratot,
Biztonságot nyújt két erős karod.

Hát ezért nem lehet hiteles a szerep,
Mikor eljátszom, már nem kellesz nekem,
Ezért nincs mitől félned,
Nem kell kételkedned szerelmem erejében.

Férjemnek nagyon sok szeretettel

Szeretlek