Az égen napként süt fel tán szeme,
Madarak az égig repültek vele,
Éjszakában mától csillagként ragyog,
Remélem, lelke most még közöttünk bolyong.

Ma pont egy hónapja már,
Hogy visszaadták földnek a testét,
Így az élők sorából végleg törölve,
Nem maradt más, csak halotti anyakönyve.

De szívünkből soha nem tudják törölni,
Én érzem, napként süt le rám
Tudom, hogy vállamra teszi remegő kezét,
Sokszor érzem féltő tekintetét.

Istenem, nélküle de üres a ház,
Nélküle szomorúan sírnak a fák,
Elmúlt vele sok minden,
Eltemettük vele örökre.

Nehéz, túl nehéz a fájdalom,
De sírni már nagyon nem tudok,
Kiapadt a könnyem, megfáradt a szemem,
Néha még most is jövetelét lesem.

Az égen napként süt fel már szeme,
A madarak az égig repültek vele,
Egy madártoll jött: tőle egy üzenet,
Utolsó szava az volt: Szeretlek benneteket.

Apósom emlékére aki örökké szívemben él.