Egy hete hogy a drágaság nem írt, de ez engem hidegen hagy, mert különben az ember kibosszankodná a gyomrát. Hát bizony nem írogatok én se olyan gyakran leveleket, mert bizony elég más bajom van nekem, nem pedig még hogy írom-írom a leveleket, és senki nem válaszol rá.
Megint itthon vagyok, megvarrtam a vörös ruhát és félig a fehéret, most lassan belefogok a pepita megvarrásához is. Majdnem mindig itthon vagyok, mert nem is tudom, hogy hova menjek, és jobban érzem magam, ha itthon lehetek, ez nekem többet ér. Úgy szeretnék ma korán lefeküdni. Az iskoláról nem írok semmit, mert ott is német óra, aztán festem a korsót vagy pedig kézimunkázom. Hát így telik az idő a kolostorba. Ha még egyszer mehetnék Dortenstenba, olyan boldog lennék. De talán megyünk az ősszel vagy szeretnénk menni, ha a Jó Isten megsegítene. A mai nap meglehetősen nyugodtan telt el eddig. Nem tudom mi lesz még, most szeretnék megint korán lefeküdni, ez az egyetlen, ami van ma és a Klára nénitől kaptam bonbont, ez a legfontosabb.