Bejelentkezés

Keresés

Már olyan régen nem írtam ebbe a kis könyvbe, hogyha röviden is, de legalább a könyv tele lenne attól a sok eseménytől, amit bele kellene írni.
Hát először is kezdjük ott, hogy megismertem egy nagyon helyes kislányt a zárdából, Fininek hívják, rendes gyerek nagyon. Az apja egy félzsidó, nagyon zilált viszonyok között él. Így hát jó neki, ha valaki udvarias és jó hozzá. Mióta megismertem, minden nap vele voltam sétálni stb.
A mama leutazott Pestre ez a másik fő dolog. Kálmánék ügyibe ez alatt az idő alatt természetesen én főztem.
Ezalatt az idő alatt állandóan Finivel lógtam, mindig valahova mentünk együtt, úgyhogy az idő elment szép lassan.
7-én, vasárnap este pedig sok viszontagság után elindultunk a Mimivel a Berlini vonaton, nem akartam hinni, az sok rengeteg dolgot, ami a leszállásnál volt, de hát mégiscsak megérkeztünk Berlinbe. Már a hét balesetekkel kezdődött, de eddig még mindig tart ez a nyavalya, ma péntek! Most itt ülök az Europaicher  Hof halljába és  várom a Bogarat.
Minden nap találkoztunk még eddig, hát ha lehet, akkor talán még így is maradhat.
Nagyon boldog vagyok, láttam  már a város nagy részét, úgyhogy mondhatom, már lassan ismerem Berlint.

1940.06.19. Szerda

Ma reggel kivasaltam szépen a ruhát és föl is vettem, lemegyek a postaszekrény kulcsáért, hát a Mama csak néz, persze hát nagyon tetszett neki egyszerre, mondta hogy szép meg minden.
Bánéknál voltam még.

1940.066.20. Csütörtök

Írt a Bundás, hát nem megyek Berlinbe, hiába örültem úgy neki, na, nem baj. Délután Évánál voltam, táncoltunk is, gramofonoztunk. Egész jó volt, legalább elment a délután.

1940.06.21. Péntek

Voltunk vásárolni a Mamával, egy nagyon szép ruhát vett a Mama meg egy blúzt, nagyon örülök, mert nagyon helyes.
Este megy a Mama színházba, azért nagyon furcsa igazán, hogy legalább mondanának, na menjen egyszer a Willy. Hát mindegy.

1940.06.16. Vasárnap

Voltam templomban, ott a magyarban, Évánál is voltam. Megjegyeztem én azt hittem, hogy két szobájuk van és slussz, nagyon szépen laknak, egész helyes volt máma ez a nő hát, nem tudom mi lesz még. A mai napon még csak ez volt.
Utána délután elvoltam moziba, megnéztem Mamával az Igazolatlan órát. Hazajöttünk és lefeküdtem, ez volt vasárnap.

1940.06.17. Hétfő
Nem voltam iskolába, mert a Mamának el kellett menni és én és a Frida főztünk. Mindent olyan nagyszerűen megcsináltam, hogy az csoda. Klári néni is csak nézett. Délután otthon voltam, meghozta a Mimi a kék vörös cipőt, azért ügyes asszony. Megint itt volt az a fiú, csak tudnám a nevét, az az osztálytársa a Lacinak, hozott csokoládét, klassz volt, egy egész rendes gyerek, talán hoz harisnyát, de örülnék mondjuk, ha még mást is tudna egyebeket venni és hozni. Hát ez volt hétfőn.

1940.06.18. Kedd

Befejeztem a ruhám, hála Istennek, mert mondhatom, hogyha várok még a Mamára, elmúlik a május és énnekem még mindig nincs ruhám. Hát megcsináltam, hála Istennek. Voltam Évával moziba, még egyszer megnéztem az Igazolatlan óra című filmet, nekem rémesen tetszik. Hazajöttem, még a ruhára kapcsokat varrtam. Ez volt ma.

1940.06.13. Csütörtök

Máma eddig nem történt semmi, hát nem tudom. Sok cseresznyét ettem. Istenkém, ha írna ez a haszontalan Bundás, úgy várom már. Templomba voltam, ez volt tegnap.

1940.06.14. Péntek

Máma nagyon rosszul voltam, valamivel elronthattam a gyomromat, hát tényleg, olyan beteg voltam, hogy az rettentés, az igazán rosszul esik itt, hogy mindenkinek van valami ronda baja, de ha én vagyok beteg, el se hiszik, vagy nem is törődnek vele. Hát ez volt ma, különben itthon voltam egész nap.

1940.06.15. Szombat

Próbáltunk cipőt venni de hát nem lehet, a ruhám se lesz kész soha. Voltam fürödni megint ott, ahol a múltkor, nagyon jó volt de hát elkapott egy zivatar, különben jó volt, utána mentünk a Ropzel kisasszony lakására megint megkínált mindenfélével.
Egész jó volt.

1940.06.11 Kedd

Ma nem volt érdekesebb dolog. A Mama elment, most este fúrja az oldalam, hogy vajon hova ment. Máma még az volt, hogy úgy szóba jött a levelek írása és erre azt mondja a Mama, érdekes hogy a Te anyukád még egy sort se ír, még csak nem is üdvözöltet. Hát én aztán megmondtam, amit kellett. Én vagyok az oka, tudom, de hát ez nekem olyan természetes, hogy eszembe se jut szólni, hát ilyen marhaság. Hát szóval a ruhám nem lesz kész soha, azt is látom.

1940.06.12. Szerda

Itt volt délután az Éva, egész helyes volt, nem tudom mi lesz, én nem így gondolom, hogy egy igazán jó barátnő legyen, tudja Isten… Este voltak megint a Mamáék színházba, de hát ez engem nem izgat, úgy szeretnék már egy cipőt, de soha napján majd talán lesz. Pedig úgy kellene, igazán, na de hát ha másképp nem megy. Írtam Lacinak, nem tudom. Ő se ír, úgy bosszankodok ezen is, hogy ilyen nehéz időkbe nem tudja rászánni magát.

Nem tudom, mit csináljak. Menjek vagy ne, olyan kétséges, olyan ideges vagyok, hogy az rémes. Úgy fogok csinálni, hogy ott leszek, mire kell és rögtön fölülök a villamosra, megnézem, hogy ő ott van-e és utána pedig elmegyek. Én azt hiszem, ez lesz a legjobb. Most itt ülök a kertbe, még túl korán van, úgy fogok csinálni, hogy a pontos időre ott leszek és akkor majd meglátom, hogy ő ott van-e. Most jut eszembe, hogy a magyar templomba ne felejtsek elmenni.
Hát a Jóisten is úgy akarta és én is, hogy nem találkoztam. Persze, nem jött el, mert gondolta, hogy na, mi közöm van nekem egy ilyen buta libához, pláne, ahogy én először kezeltem. Hála Istennek… Hát az olaszok megüzenték a háborút az angoloknak. Ez nagy szenzáció a mai napon, mindenki egész oda van, az utcán csak úgy állnak az emberek és hallgatják a híreket. Úgy félek és úgy féltem Bundáskámat. Olyan ideges vagyok, nem tudom, miér
Máma voltam templomba, utána segítettem a konyhába. Már megint meg akart szólítani valaki, én persze dühös lettem, már csak azért is mert egy akkora plecsnit csinált, jól oda mondtam neki és tovább mentem. Ilyen szemtelent, még ha jött volna utánam és úgy, de egyszer csak ott terem a pimasz és jár a szája. A mama volt a Diana fürdőbe, hála Istennek, csak hogy ki lehet őt mozdítani, úgy kell nevetnem, eszembe jutott a Bundás mondása… Ilyen szemtelenséget még nem hallott a világ. Megyünk valahova, csak még nem tudom hová. Voltunk Hübmeznél, utána pedig moziba mentünk, megnéztük a Mihel Angelo című filmet, egész jó volt. Későn feküdtem le nagyon.
Máma egy egész érdekes nap volt. Megismerkedtem először is délelőtt, mikor hazajöttem  a suliból, egy fiúval, tud magyarul. Most úgy félek, mi lesz, hétfőre adtam randit neki 4 órakor az Operánál, most kíváncsi vagyok, hogy fogok odajutni. Szeretnék találkozni, már csak azért is, hogy megmondjam, hogy már menyasszony vagyok. Voltam a Rajzel kisasszonnyal strandon, nagyon jó volt, máskor is szeretnék menni.
Igazán nem akarom a Bundást megcsalni, egy, mert nem is tudnám, kettő, mert hülyeség, három, mert nem érdekel. De hát úgy szeretném megmondani, hogy nézze, nincs semmi értelme, mert én már menyasszony vagyok. Hát most kíváncsi vagyok, mi lesz. Hát nem tudom, csak az istenért, nehogy valakinek a kezébe jusson ez a könyv, mert az rémes lenne.
Esküszöm, nem vagyok rossz és nem is érdekel ez az egész, de hát mégis úgy izgat-mozgat ez az ügy. Így is ezentúl a szekrényembe zárom be, hogy nehogy valaki is véletlenül a kezébe vehesse.
Nem lesz az a ruha ítéletnapon se kész…
Tegnap rengeteget bosszankodtam, de örültem is egyúttal. A Mama segített a ruha csinálásában, de bizony nem volt benne köszönet. Inkább hagyta volna,  megcsináltam én azt volna olyan szépen magam, bőgött, hogy el van szabva, hogy nem szép és a többi stb. Kaptam Bundáskától levelet. Úgy örülök, hogy olyan szépen ír mindig. Voltunk kalapot csináltatni, ennek nagyon örülök, mert ez szép lesz talán. Este a Klári néni olyan szép fürdőruhát adott, igaz, hogy nem örökbe, de legalább használhatom, most mehetek legalább fürödni.
Rémesen bosszant a Mamának az a sok lamentációja, rémes, igazán. Ja, még kártyát is ragasztottam.

1940.06.05 Szerda

Hát erről a napról sokat tudok írni. Először is reggel kiszabtam a ruhám, azt hiszem, ha a jó Isten megsegít, talán szép lesz. Mikor hazajöttem, a Mama rám támadt, hogy így meg úgy elfelejtettem a teát meg hol vannak a kártyák, rád is lehet bízni valamit, na jó mondom, a kártyák az irodában feküdtek, na jó hát aztán el lett intézve minden.
Vasárnap a Rozel kisasszony megígérte, hogy elvisz az Orátorba. A szavát meg is tartotta, mert tegnap el is voltam. Először a lakásán voltunk, hát mondhatom, olyan aranyos ez a kis lakás, hogy rég nem láttam olyan szépet, megkínált mindenfélével, igazán olyan kedves, hogy csuda. Az Orátorban, nagyon jól mulattam, mindenre fölültem, kivéve a ringlispílekre, mert azt nem bírom. Valamikor 10 óra tájba jöttem haza. Hát mondhatom rém klassz volt. Utána még visszamentünk a Rozel kisasszony lakására, likőrt, sütit, meg még mit tudom én, mit ettünk. Most mondta, hogy szombaton talán megyünk fürdőbe vagy strandra. Ezt utólag írom, mert tegnap, ahogy hazajöttem, rögtön le is feküdtem.

1940.06.06. Csütörtök

Máma nem voltam iskolába, mivel a zászlókat kellett szerelni a balkonra, otthon voltam és varrtam egész délután.