1940.V.28. kedd

Nem írtam semmit, mert különösebb eset nem volt, hacsak az nem, hogy Bánéknál voltam és mikor hazajöttem az első gyönyörű nagy epreket ettem. Ezt utoljára írom, mert tegnap hamar lefeküdtem és így nem írtam semmit.

1940.V.29. szerda

Reggel mikor fölkeltem, bizony nem kaptam levelet, gondoltam magamba egye meg az ördög én nem mérgelődöm. Délután pedig leálltam nagymosást rendezni, már nagyba mosok mikor beállit a Frau Mumi, hát írt a Bundás. De az érdekes nem ott van, hanem ott, amikor azt írja hogy ’nem szabad a Ripszivel járnod, mert akkor én nem szeretlek’. Kész vagyok a mosással, fölöltöztem, leültem varrni, szól a telefon Juli nincs-e ott, erre én megyek oda, hát mit tesz Isten ki volt, Ripszi, azt hittem elájulok, és hogy még mit mondott, hogy szabad-e találkozni velem, hát én mondtam, hogy nincs időm. Ő mondta, hogy majd máskor hív föl, mondtam rendben, van. De milyen érdekes játéka a véletlennek, hogy Laci most írja, hogy ne találkozzak vele, stb., és ő pont most hív föl. Helyes fiú, nem mondom, de szeretni komolyan soha nem tudnám, játszani, bolondítani mint Lekszit, Tibort stb. tudnám, és jól kitolni rajtuk, mert ezeknek ez kell, én és Te nem tolsz ki rajtuk, Te buta nő, akkor ő tol ki rajtad.
Azért Bundáskára ez nem vonatkozik, mert ő igazán nagyon becsületes, és nagyon-nagyon jó, melyik vőlegény tenné meg azt, amit ő tesz meg, egyik se. Hát ha akár mikor azért se félek, az nem mérvadó, mert igazán szeretem Bundást, csak én is Olyan dilis vagyok, egyszer szeretem, másszor nem.
Hát kiváncsi vagyok, mi lesz még Pipszivel. Ha kér randit, megmondom hogy nem lehet és kész, nem gorombán, mert igazán olyan helyes pofa, de megmondom, hogy értse meg, hogy nem lehet és kész. Sajnálom, mert úgyis unatkozom, nem lenne rossz, de nincs szívem, vagyis pofám. Igaz, hogy nem lehet tudni, hogy ő mit csinál ott, mert biztos van lányismerőse, mert azért gyanús nekem, hogy ő így ír, soha nem írt ilyen levelet, hát nem tudom, majd meglátom.