Na, már júniusba vagyunk és még igazán alig volt rendes idő, nem tudom, úgy kéne nekem cipő, kalap, kesztyű meg nyári kabát. Hát mit csináljak, ha nincs. Eddig még nem történt semmi, talán megyek délután Zuzival valahova. Én is egy nagy marha vagyok, ha van újság, nem írok semmit, ha meg nincs, összeírnám az egész füzetet. Mint például most is, megvárom még az estét, meglátjuk, mi történik még addig. Voltam moziban, megnéztünk egy rém buta filmet, egy rém ronda nő ez a Zuzi, már nagyon kiismertem. Először is azt mondta, hogy menjünk moziba, azt mondtam, jó elmegyünk moziba, a Burgba. Ott azt mondja, hogy ő nem jön ide most, neki 6-ra haza kell menni elmegyünk egy másikba, a Krugba. Ott aztán, mikor vége volt, meg akartak ismerkedni velünk fiúk, vagyis velem, mert vele szegénnyel, elzavarta őket. Hát, nem bánom, de azért pimasz, tartozik most már vagy egy 80 ’fillérrel’, de még nem láttam viszont. És legjobb az, hogy mondtam, én úgy szeretnék parafa cipőt, erre mondja, hogy neki van, kérdem hol vetted, és mennyibe kerül, erre mindenre azt mondja, hogy fogalma sincs róla. Később mikor aztán én azt mondtam, hogy ja, persze tőled ilyesmit nem lehet kérdezni, mert te úgyse mondod meg, erre aztán kisüti, hogy hol vette, de ez nem igaz, mert hazudik, mintha könyvből olvasná. Színházit vettem és azt olvasom.