Mikor az este hirtelen leszáll,
Olyan a kertünk, mint a temető.
Szomorkodik a vén jegenye-szál
S a hold ezüst lepelbe leng elő.

Sápadva bolygom át a régi kertet,
A vén akácok látnak s megijednek.
A kisgyerek lesunyja a fejét
És fél az éj. És reszket a setét.