Volt idő, gyermekek, mikor a szomorúfűzfának nem hajolt le az ága úgy, mint ahogy most lehajlik. Éppen úgy fölfelé álltak az ágai, mint a többi fáé, melyen nincs gyümölcs.
Hanem egyszer mi történt?
Az történt, hogy Krisztus Urunk egy szomorúfűz alá ült le. Üldözték a rossz emberek, s mivelhogy erősen elfáradt, ez alá a fa alá tért pihenni, mert tudta, hogy ennek nem szúrós sem a levele, sem az ága.
Leült Krisztus Urunk, s ím a fűzfa ágai egyszeriben lehajlottak szépen, s szelíden legyezgették verejtékes homlokát.
Pihenés után Krisztus Urunk továbbment, de a szomorúfűz ága nem hajolt többé vissza: lehajolva maradt annak emlékére, hogy az Isten Fia ült alatta…