Mikor meg tudja valaki, nincs tovább,

Betegsége halála lesz, még két hónap csupán,

Fiatalon harmincegynehány évesen,

A földi élettől végleg leköszön.

Beteg ember mit érezhet?

Ha rájön nincs tovább,

A remény is illúzió csupán,

Hogy ráébredt, nincsenek csodák.

Itt hagyva egy nyomorék gyermeket,

Angyalarcú csodaszép leányt,

Mit érezhet az ilyen beteg,

Így harmincegynehány évesen.

Nyomorékul megalázva, várakozni a halálra,

Biztosan nehéz.

Ami eddig értelmesnek látszott,

Ma már tovatűnt, és semmiség.