Mikor meg tudja valaki, nincs tovább,
Betegsége halála lesz, még két hónap csupán,
Fiatalon harmincegynehány évesen,
A földi élettől végleg leköszön.
Beteg ember mit érezhet?
Ha rájön nincs tovább,
A remény is illúzió csupán,
Hogy ráébredt, nincsenek csodák.
Itt hagyva egy nyomorék gyermeket,
Angyalarcú csodaszép leányt,
Mit érezhet az ilyen beteg,
Így harmincegynehány évesen.
Nyomorékul megalázva, várakozni a halálra,
Biztosan nehéz.
Ami eddig értelmesnek látszott,
Ma már tovatűnt, és semmiség.