Gyöngyhalász

Ha már nem leszek ennek a földnek,
Ha már nem élek ezek között az emberek között,
Vajon hol leszek?
Vajon ki leszek?

Mit hagyok itt magamból,
Szívemből, a lelkemből,
Ugyan ki gondol majd néha rám,
Ha én már nem leszek.

Mert bizony egyszer mindent itt hagyok,
A földet, az eget, a ragyogó csillagot,
Gyermekeket, Szerelmemet,
Titokban szőtt álmokat, be nem teljesedett vágyakat.

Egyszer a tollat is leteszem,
Bezárom álmaim összes kapuját,
Átlépek a hazug falak leomlott falán,
Ha már nem leszek.

Ki ejt értem őszinte könnyeket,
Ki mondja tiszta szívvel, az Isten áldja meg,
Lesz-e egyetlen ember ezen a vidéken,
Aki őszintén megsirat, ha már nem leszek.