Gyöngyhalász

Ablakkoppanásra rezzenek,
Isten tudja, hogy ez mi lehet?
Gyorsan kinézek, mi volt az?
Cinegék hada szárnyra kap!

Elfogyott ablakpárkányról a mag?
Máris pótolom, gyertek vissza csak!
Szívem megtelik örömmel titeket látva,
Kedves vendégek vagytok mindég nálam.

Tavasszal felvidítjátok a lelkemet,
Csicsergésetektől megtelik udvar, s a kert.
Postaládámban fészkeltek,
Tojásrakáshoz beleköltöztetek.
Pár hét, s vidáman tátog tizenegy,
Pihe-puha tollú apró cinege.

Évről-évre ismétlődik ez,
Mindég újra várom az őszt s a telet.
Hogy újra és újra jöjjetek,
Isten madarai szeretlek titeket!