Gyöngyhalász

Túl meredeken felfelé vezető

utat választottam magamnak,

figyelmetlenül mohó voltam,

„Sokat akar(-t) a SZARKA,

de nem bírta a farka!”

éreztem s tudtam, tudtam…,

de jóra, szépre, igazságra

vágyakoztam, kétségbeesve a

féltésben embertelenül vergődve,

szenvedve-sínylődve szomjaztam.

Győzni az értetlenség felett…….,

vagy elpusztulni inkább, mint

cserbenhagyni ártatlan utódaink’

a védtelen és kiszolgáltatott,

de életre-való gyermekeink.

Hazudni az ÉLET dolgaiban

semmiképpen nem akartam,

és Hál’ Istennek

- végülis kiderült -,

nem tudok, sohasem tudtam.

Vanyarc, 1997. nyár