| 
| Találatok: 469
az SM (a Szklerózis Multiplex)
Élet-Tapasztalataim alapján állítom, nem az egyének,
hanem az egész közösség betegsége!
A betegség MáS
Voltam én régebben „szerencsére(?)”
már többször is beteg,
de akkor mindig éreztem,
nekem szól ez a rejtjelezett
TITKOS üzenet,
hogy vigyázzak,
mert helytelen irányba engedem
folydogálni életem,
rossz útra tévedek,
- ott nagyon egyedül lehetek -
s arra már nem jöhet velem,
nem vezethet, vezérelhet tovább
a TISZTA Lelkiismeret.
1996. június 25.
| | Találatok: 447
Nem, nem és nem
Mindennel, mindenemmel nemet kell ordítanom!
Figyeljetek oda magatokra,
a természetre, az életre.
Az ész, értelem nélküli TOP-zódás,
pusztítás nem fejlődés.
Nézzetek egyszer gyermekeitek
bölcsen szomorú szemébe,
és akkor néma kiáltozásainkat
talán még az utolsó földi napotok előtt
megérthetitek.
(Vanyarc, 1998. IX. 13. vasárnap)
| | Találatok: 774
48 éves lettem én,
játékos-meglepetés
e költemény.
Szó-virág-mese-ZENE.
Ajándék,
mellyel meglepem
ebben a csendes kis falusi kertben
Anyut s magam.
48 évem egyszercsak itthagyott, elment,
s rádöbbentem:
eddig még szép nyugodt
hetekre, napokra,
netán … hónapokra /?/…
békés, kiegyensúlyozható
családi /kasszára, körülményekre/ viszonyokra
- igen-igen szerényke vágyaink mellet se -,
sose telt.
Az ám, Hazám!
Lehettem volna
BÁRMI is,
nem ilyen CSALÓDOTT, szomorkás Tolókocsis
„SZEGÉNY – LEGÉNY”,
de nem lettem,
- megszállottan egy értelmesebb
szebb világot kerestem –
s mert kínok, szenvedések, gyógyíthatatlannak mondott
betegség, az SM /szklerózis multiplex/ árán is
megőriztem inkább
Tisztának a LelkiIsmeretem.
Tanultam és dolgoztam szorgosan
/hiba volt, hogy nem sefteltem, loptam, csaltam?/
Mindegy.
Ilyet én akkor se tehettem,
sose vitt rá a lelkem.
A túlzásokat mindig, s mindenben elvetettem,
normálisan ittam, ettem, jártam-keltem.
A bajt, ha nem kényszerítettek rá,
nemigen kerestem…
Testemet, szellememet és lelkemet
- amennyire lehetett -
magam erejéből, vidám elszántsággal edzettem.
A belső EMBER-i értékeimet
soha nem árultam el, nem szégyelltem,
mindig nyíltan közhírré tettem,
„Ami a szívemen, a számon!” – kimondtam.
/Ugye mekkora bolond voltam?/
Kiterítettem
s kiterítem ma is bárki előtt
az É L E T E M.
/A titkolózástól, sumákolástól undorodtam, sose bírtam./
Drága É d e s a n y á m!
Örülök és köszönöm, hogy 48 évvel ezelőtt
vállaltál, megszültél engem,
így, úgy-ahogy
- itt e Kedves picurka,
rumlis, de azért Barátságos
Otthonos Hazánkban – ÉLHETTEM,
láthattam, érezhettem,
f e j l ő d h e t t e m
csupa Nagybetűs,
ennek ellenére szerény, békés
EMBER-ré cseperedhettem.
Lélekben köszönet, /NEKED IS/
És ölellek Testvérem Attila!
/Hogy melyik? Eldönthetitek, de mindegyik!/
Vanyarc, 1995. szeptember 11. Teodóra napja
András
A KÖLTŐVÉ VÁLTOZOTT MŰSZAKI
| | Találatok: 438
Túl meredeken felfelé vezető
utat választottam magamnak,
figyelmetlenül mohó voltam,
„Sokat akar(-t) a SZARKA,
de nem bírta a farka!”
éreztem s tudtam, tudtam…,
de jóra, szépre, igazságra
vágyakoztam, kétségbeesve a
féltésben embertelenül vergődve,
szenvedve-sínylődve szomjaztam.
Győzni az értetlenség felett…….,
vagy elpusztulni inkább, mint
cserbenhagyni ártatlan utódaink’
a védtelen és kiszolgáltatott,
de életre-való gyermekeink.
Hazudni az ÉLET dolgaiban
semmiképpen nem akartam,
és Hál’ Istennek
- végülis kiderült -,
nem tudok, sohasem tudtam.
Vanyarc, 1997. nyár
| | Találatok: 421
Az – ért, mert annyira szerettem
A hirhedt SM-mel vakmerőn szembenéztem,
majd hirtelen rémülten ráeszméltem,
lehet, hogy ennyi volt csak az életem?
A kelő Nap fénye, a bársonyos szellők, a lombok susogása,
a madarak éneke, kiscsikók nyargalása,
a gyermekdal, puha kéz símogatása
hiányozna nagyon nekem, hisz mind –mind szeretem.
Életem minden kis morzsáját, csöppjét
önfeledten élvezem…
| | Találatok: 459
Üres vagyok, mint a kifosztott madárfészek.
Halk kedvtelenség füstjét lélegezve csak nézek.
Látom az esővert fákat, szürke felhőket.
Szél rezdülését, s az ablak előtt elmenőket.
Hozzám már nem érnek fel az élet zajai.
Nem vágyom dalokban égve, tán jön még Valaki.
Szíven hamvadó parazsánál Te üldögélsz.
Barázdált arcom símogatva kedvesen mesélsz.
| | Találatok: 467
Úgy tűnik százezer éve
vonszolom –
hordozom bús titkaimat:
zord némaságra ítélve
gyötrő
üres magányban, mint a rab.
Mert hallgatni arany! – intett
óvott – hívott –
a józan fáma, s a napok
egyre halkabban
nesztelen peregnek;
mint ujjaink között a homok.
Kit vágy űz, s mégsem énekel…
- Ne nézz sírfeliratára!
„Gyertyáját csend oltotta el;
csak Csend kiált Hallgatásra.”
| | Találatok: 461
Hogy örökké boldog lehess,
az Istent féld és szeresd.
Az ő parancsolataiban járj!
Áldást is csak ő tőle várj!
Mert gazdagság, bőség lesz jutalma
annak, ki híven végig megmarad.
Világosság fénylik a sötétben
a hűre, jóra és igazra.
Jó dolga lesz annak az embernek,
ki könyörül és kölcsön ad.
Adakozik a szegénynek,
igazsága mindvégig megmarad.
Semmi rossz hírtől nem fél,
Kinek az Istenben bizalma.
Rendületlen az ő szíve,
Örökké megmarad nyugalma.
Szeresd hát az Istent örökké,
Ő legyen mindened,
Bölcsődtől a koporsódig
Ne szűnjön hálaéneked.
Ez a boldog élet titka.
| | Találatok: 468
Aki magyar, hazáját szereti,
annak bármerre jár, élete hirdeti
az tudja, mert azt dobogja szíve:
Mi ez országnak alapja talpköve.
Aki magyar, hazáját szereti,
az hitének intését soha nem felejti.
Tudja, hogy a legfőbb jó reá mit hagyott:
„Szentek legyetek, mert én is az vagyok.”
Aki magyar, hazáját szereti,
ősei nevét büszkén viseli.
Az tudja: ki lehet nemes, legnagyobb,
az, ki önmagán uralkodni tud.
Aki magyar, hazáját szereti,
az embertársait becsüli.
De jó hírnevére is sokat ad.
Megtartja: „Nem mind illik, ami szabad.”
Aki magyar, hazáját szereti,
az mindenkor e jó tanácsot követi.
Mert tudja: Bölcs, okos csak az lehet,
ki szolgája tanácsát sem veti meg!
Látod, fiam, én ilyennek képzelem az úri embereket, akik ezt megtartják.