| 
| Találatok: 774
48 éves lettem én,
játékos-meglepetés
e költemény.
Szó-virág-mese-ZENE.
Ajándék,
mellyel meglepem
ebben a csendes kis falusi kertben
Anyut s magam.
48 évem egyszercsak itthagyott, elment,
s rádöbbentem:
eddig még szép nyugodt
hetekre, napokra,
netán … hónapokra /?/…
békés, kiegyensúlyozható
családi /kasszára, körülményekre/ viszonyokra
- igen-igen szerényke vágyaink mellet se -,
sose telt.
Az ám, Hazám!
Lehettem volna
BÁRMI is,
nem ilyen CSALÓDOTT, szomorkás Tolókocsis
„SZEGÉNY – LEGÉNY”,
de nem lettem,
- megszállottan egy értelmesebb
szebb világot kerestem –
s mert kínok, szenvedések, gyógyíthatatlannak mondott
betegség, az SM /szklerózis multiplex/ árán is
megőriztem inkább
Tisztának a LelkiIsmeretem.
Tanultam és dolgoztam szorgosan
/hiba volt, hogy nem sefteltem, loptam, csaltam?/
Mindegy.
Ilyet én akkor se tehettem,
sose vitt rá a lelkem.
A túlzásokat mindig, s mindenben elvetettem,
normálisan ittam, ettem, jártam-keltem.
A bajt, ha nem kényszerítettek rá,
nemigen kerestem…
Testemet, szellememet és lelkemet
- amennyire lehetett -
magam erejéből, vidám elszántsággal edzettem.
A belső EMBER-i értékeimet
soha nem árultam el, nem szégyelltem,
mindig nyíltan közhírré tettem,
„Ami a szívemen, a számon!” – kimondtam.
/Ugye mekkora bolond voltam?/
Kiterítettem
s kiterítem ma is bárki előtt
az É L E T E M.
/A titkolózástól, sumákolástól undorodtam, sose bírtam./
Drága É d e s a n y á m!
Örülök és köszönöm, hogy 48 évvel ezelőtt
vállaltál, megszültél engem,
így, úgy-ahogy
- itt e Kedves picurka,
rumlis, de azért Barátságos
Otthonos Hazánkban – ÉLHETTEM,
láthattam, érezhettem,
f e j l ő d h e t t e m
csupa Nagybetűs,
ennek ellenére szerény, békés
EMBER-ré cseperedhettem.
Lélekben köszönet, /NEKED IS/
És ölellek Testvérem Attila!
/Hogy melyik? Eldönthetitek, de mindegyik!/
Vanyarc, 1995. szeptember 11. Teodóra napja
András
A KÖLTŐVÉ VÁLTOZOTT MŰSZAKI