Gyöngyhalász

Máma se kaptam levelet, de az nem baj, milyen rendes azért ez a Bogár, már megküldte az 50 Pfenniget, hát nem egy édes kis fiú. Azért nem félek én, hogy megcsal engem és hogy nem fog elvenni mert ő olyan: vagy nem ígér semmit, vagy ha ígér akkor meg is tartja. Hát lehet ugyan, hogy a sors máskép fogja hozni, de azért nem fogom őt még akkor se elfelejteni, ha nem is leszek az ő felesége, mert igazán annyi jót köszönhetek neki és az Anyukájának. Azért nem szabad beszélni, mert tényleg az ember rájön, hogy nagy szemtelenség, ha hálátlan az ember. Talán, talán mehetek az én Bundásomhoz. De jó lenne, ha mehetnék szépen, elegánsan. Istenem, de nagyon Boldog lennék. Hát, azért, hogy mit tagadjam, furcsa ha véletlen nem megyek le, hát nem is mondták volna, hogy színházba mennek. Hála Istennek, hogy én nem mentem, mert én úgyse szeretek olyan későn hazajönni és olyan későn lefeküdni. Ezt szeretem a legjobban, korán lefeküdni, meg egy kicsit írni és elvégezni az esti teendőket, így szeretem. De nem olyan összevissza. Úgy látszik, nem akarták megmondani, hogy hova mennek, hogy ne fájjon a szívem, pedig milyen nagy tévedés, én örülök, hogy itthon vagyok, előlem nem kell bujkálni, tekintsenek engem úgy mintha nem lennék itt és kész. Hát minden esetre rosszul esett, na de mindegy. Nem fogok a Dunába ugrani. Voltam Bánéknál, igazán mondhatom hogy ők, vagyis a Nini egy nagyon aranyos, jó asszony. Igazán nagyon szeretek hozzá menni. Most ki fogjuk holnap a ruhákat szabni, kíváncsi vagyok. Hát szóval így telt el a nap.