| 
| Találatok: 527
Kedves Baby!
Mindjárt, hogy semmit ne mulasszak, írom e sorokat, - de ennek dacára bocsánatkéréssel kezdem, hogy ceruzával írok egyrészt, másrészt pedig, hogy rendetlenül. Tegnap este még el akartam menni, mert nem tartottam elég kifejezőnek búcsúmat , de gondolván, hogy csomagolással van elfoglalva nem akartam molesztálni. Búcsúm pedig azért nem volt stílszerű, mert egyforma voltam a többi jelenlévőkkel – kivéve a lányokat, kiknek búcsúja mégis különbözött. Hogy ceruzával és rendetlenül írom e sorokat - annak szolgáljon mentségül, hogy otthon írom, hol még nem vagyok berendezkedve levélírásra, tekintve hogy ez az első lányhoz intézett szárnypróbálgatásom. Írja meg, hogy hogyan sikerültek. Szomorúság most az osztályrészem, mert maga Baby a lelki egyensúlyomat visszahelyezte egyrészt, másrészt pedig egyik miértre választ adott. Kíváncsinak nem illik lenni. Itt ködös, borús idők járnak, amit tudni méltóztatik - tekintve a rövid távolságot - de méltó kifejezői lelki hangulatomnak. Márika neheztel és kérdő tekintettel néz felém és kifejezte, hogy nem csak kalapom de én is megváltoztam. Mári vigasztalni is próbált… De egyelőre nem megy a hangulatváltozás - talán később. Új orientációkra vágyom, nem tartom stílszerűnek a visszatérést. A helyet kereső örökké hű énem és magam szeretete másokon keresztül is a megoldást megkönnyítik. Gondolataim hogy kissé talán zavarosak - írassék a változás terhére. Kíváncsi vagyok, hogy e könyviteli tételt el tudja-e könyvelni. Befejezem soraim, hagyom a kifejezőbb sorok megírását, hangulatomnak kedvező fordulása után.
Kézcsókom kérem kedves anyukájának átadni, magát szintén kézcsókolom szeretettel: Barna
| | Találatok: 674
Iskolai emlékek (özv. Gubó Pálnétól)
6.-ba, mikor jártam, a tanító nagyon szigorú volt, mikor az egyszeregyet kérdezte. Az asztalhoz ki kellett menni. A fiúknak a hátán a bőrt megfogta, ide-oda rakosgatta, ezt mondta: „Hej, tedd rá, most tedd rá, mert holnap már nem érsz rá!” 6.-ba nem verte a lányokat, nem húzta fel a szoknyájukat. A gyerekek haza mentek panaszkodni. Az asszonyok elmentek panaszkodni, minek veri a tanító a gyereket. Nem ő neveli! Ő azt mondta, hogy mit csináljon velük, ha a padon ugrálnak.
Kimentem én és a barátnőm, aki mellettem ült, az asztalhoz (4 lány volt, aki a 6.-ba járt és 7 fiú). A tanító elmondta, hogy az asszonyok voltak panaszkodni, majd akkor egymástól fogjuk kérdezni az egyszeregyet. Mi egymástól kérdeztük, én is tudtam jól (az irkán tanultunk). Az első, ha nem tudott válaszolni gyorsan, a másik két pofont adott neki. Már mind a ketten sírtunk. Vertük egymást. Sírva mentünk a padba. Én is adtam vissza a barátnőmnek. A tanító jót nevetett: „Én szigorú voltam veletek, most ez jó volt, kaptatok egymástól jó pofonokat!” Sírva meséltük el otthon, hogy mi volt az órán. A szülők másnap visszajöttek a tanító úrhoz, és azt mondták, hogy álljon vissza inkább a régi rend.
| | Találatok: 657
Brhlik Teréz emlékei Veres Pálnéról (Ismétlés a tudás anyja. – Az emlékezet fejlesztése.)
Anyám (Brhlik Pálné Juhos Mária /1875-1959/) ismerte. Makón laktak ők. Anyám apja első béres volt, minden vasárnap be kellett járni parancsra, s apám apja anyámat küldte be vasárnap a kastélyba.
- No minek jöttél, mondjad csak?
Akkor ahányszor szólt, a vállára ütött neki. Minden szónál a vállára ütött és meg kellett mindent ismételni. Znás? Znás? (Érted?) Amit Veres Pálné mondott, azt is megismételtette vele, hogy hogy fogja elmondani az apjának. Szép úrinő volt és jó is volt mindig, adott mindig Mamókámnak, mikor jött. Ő találta ki, hogy a lányok is tanulhatnak, mint a fiúk. Ő hozta azt föl. Anyám nem szeretett járni, mert mindig a vállára ütött, és mondta, no mondd még egyszer el, mit mondtam. Makóról járt föl Mamóka.
| | Találatok: 623
A kifáradt természet már téli álmát várja.
Az őszi szél, amerre leng, megzörren a levél,
S azt suttogja, midőn lehull, meghal mind, ami él.
Az enyészet dúló keze lever és eltemet
Százados fát, gyönge bimbót, aggot és gyermeket.
Múlandó itt alant minden, öröm és a bánat,
A hatalom s örök élet, Uram, csak tenálad.
Engemet is az időnek gyors folyama ragad,
S egykor mi most vonz, kecsegtet, tőlem mind elmarad.
Tudom, hogy a halálrévet ki nem kerülhetem!
Óh, hogy áldva érjek oda, segélj jó Istenem!
Add, a hitnek gyümölcseit, hordja éltem fája,
S az igazság és szeretet legyen koronája.
Őszült fővel is szent neved boldogan áldhatom.
| | Találatok: 636
Róka koma a szőlőhegyre tartott.
A farkas megkérdezte: „Mit akarsz ott?”
Felelt a róka: „A tyúkpecsenye
után jólesnék egy kis csemege.”
És ment. A szőlőben a lugasok
léceiről dúsan lógott a sok
finom fürt. Rókánk lábujjhegyre állva
ágaskodott utánuk, de hiába:
nem érte el, s búsan elkullogott.
Az első, akivel találkozott,
a farkas volt; így hunyorgott feléje:
”Nos, ízlett?” – „Mi?” – „A csemege!” – „Miféle
csemege?” – „Hát a szőlő!” – „Ja, vagy úgy?
Nem kellett. Utálom a savanyút.”
| | Találatok: 554
Vanyarci arcképcsarnok
Schultz Katalin - Született: 1949. november 05., Vanyarc, itt járt általános iskolába. Szülei: Schultz Jenő evangélikus lelkész és felesége.
1969-ben tagja lett a Magyar Állami Népi Együttes Énekkarának, felvették a Bartók Béla Szakközépiskola ének szakára. 1976-ban felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakára. 1980-ban az országos Filharmónia szólistája lett. 1981-ben a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött magánénekesként. Jelenleg a pécsi Nemzeti Színház vendégművésze, a Szegedi Szabadtéri Játékok vendégművésze, a budapesti kamaraopera tagja. Több lemeze és rádiófelvétele készült. Főbb szerepei: Verdi: Rigoletto – Maddalena; Gluck: Rászedett kádi – Omega; Kodály: Háry János - Örzse és Mária Lujza; Haydn: Philemon és Baucis – Baucis; J. Strauss: Cigánybáró – Mirabella; Bizet: Carmen – Mercedes; Mascagni: Parasztbecsület - Anya (Lucia); Mozart: Figaro házassága _ Marcellina; Puccini: Gianni Schicchi - Zita anyó; J. Strauss: Denevér - Orlovszky herceg; Erkel: Bánk Bán – Gertrudis; Sáry László: In sol. Oratórium repertoárja: J. S. Bach: János passió, Máté passió, h-moll Mise, Magnificat; Pergolesi: Stabat Mater; Handel: Messiás; Vivaldi: Glória; Mozart: Requiem; Évek óta tart mesterkurzusokat országszerte. (Budapest, Szentendre, Bogács, Bükki Művészeti Napok - Régi zene kurzus)
| | Találatok: 613
Hegyen a köd fehér-kéken
Napsugár csókjába vész,
Diófán, a hegy tövében,
Víg madárka fütyörész.
Csak visszhang a víg madárdal,
Nincs virág, a lomb lehull;
De bár minden hervad, elhal,
Szüret zajlik, kedv virul.
Vajha őszén napjainknak,
Midőn talló, száraz ág,
Mit legtöbbször hátra hagynak,
Szerelem és ifjuság:
Hangzanék egy-egy víg ének,
Sütne nyájas napsugár,
S termésén a kedv tövének
Megcsendűlne a pohár!
| | Találatok: 628